„Ha tudsz segíteni, ne gondolkozz, segíts!
Sepa László akadémikus
Dr. Sepa György érsebész
Dr. Sepa György érsebész szakorvos Magyarországon az elsők között kezdett visszérműtéteket végezni a legmodernebb rádiófrekvenciás, lézeres és ragasztásos (VenaSeal) módszerekkel, emellett a jelenleg elérhető legkorszerűbb módszerrel kezeli a lábszárfekélyeket, illetve a trombózisokat is. Szakrendelésein ezen kívül szükség esetén az anyajegyek és a bőr alatti zsírszövetek professzionális eltávolítására is lehetőség van. Bármelyik beavatkozásról is legyen szó, minden esetben a páciensek elégedettsége az elsődleges szempont.
Már az egyetem kezdetén is pontosan tudtam, hogy az orvosi szakmán belül a sebészet érdekel a leginkább,
és ezzel a szakterülettel szeretnék foglalkozni a későbbiekben. A sebészeten belül az érsebészet volt az, ami a leginkább vonzott, így ezen a területen kezdtem egyre inkább elmélyíteni a tudásom. Az Ungvári Állami Egyetem általános orvosi karának (Uzhhorod National University Facultz Of Medicine) elvégzése után előbb általános sebészeti szakvizsgát majd érsebészeti szakvizsgát tettem. Ezt követően két éven át a Moszkvai Orvostudományi Tanszéken dolgoztam rezidensként, mint általános sebész, majd 1983-tól 1986-ig Kijevi Sebészeti Tanszék rezidense voltam. Kandidátusi disszertációm védésére – melynek témája az ásványvizek alkalmazása a krónikus vénás elégtelenség komplex kezelésében és szövődményeinek megelőzésében – szintén Moszkvában került sor. A Moszkvában és Kijevben eltöltött éveket követően általános sebészeti szakvizsgát tettem 1986-ban a Semmelweis Egyetem orvos továbbképző intézetében Budapesten, és a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján kezdtem tanfolyamos orvosként dolgozni. Ez a klinika már az 1980-es évek elején is az egyik legfontosabb érsebészeti központ volt Magyarországon, így nagyon komoly megtiszteltetés volt a számomra, hogy több mint tíz éven keresztül dolgozhattam itt – mondja dr. Sepa György, aki 1993-ban tett érsebész szakvizsgát. A Városmajori Klinikát követően két másik kórház (BMKKI és Szent Imre Kórház) érsebészeti osztályán dolgozott, 2013-tól pedig az Országos Kardiológiai Intézet érsebész főorvosa lett. PhD-ját 2004-ben, a Moszkvai Szechenov Egyetemen védte meg.
„Az orvosi szakterületek közül azért épp a sebészetet választottam, mert ezen a területen lehet a leggyorsabb és legaktívabb segítséget nyújtani a rászoruló pácienseknek. Természetesen a gyógyszeres kezeléseknek is nagyon fontos szerepe van, ez azonban általában egy hosszabb folyamat, amelynek nem látszik azonnal az eredménye. A sebészet ebből a szempontból más, hiszen itt azonnal láthatóvá válik egy-egy beavatkozás eredménye. A műtétek elvégzését követően nem kell túl sokat várni arra, hogy lássuk, tudtunk-e segíteni, és ez már az orvosi pályám elejétől kezdve nagyon vonzott” – mondja az érsebész főorvos, aki jelenleg leginkább magánpraxisban végzi a beavatkozásait, többek között az EMINEO Magánkórházban is.
„Az állami szféra elhagyását követően elsősorban a visszeresség kialakulásának okaival és a vénákat érintő sebészeti beavatkozásokkal, orvosi nevén a venológiával kezdtem el behatóbban is foglalkozni” – mondja pályája következő állomásáról a főorvos. A visszérbetegség a felületi vénás rendszer – vagyis a fő vénatörzsek és az oldalágak, illetve az összekötő ágak – megbetegedése: abban az esetben, ha különféle okok miatt – alkati vagy szerzett tényezők – miatt nem zár jól a vénák falában lévő zárószelepként működő billentyűzet, a keringő vér a vénákból nem tud a szív felé teljesen kiürülni. A végtag ilyenkor megduzzad és feszülő érzést okoz. A véráramlás lelassulásának következménye a felületes vénák falának kitágulása és egy önmagát súlyosbító körfolyamat beindulása. A tünetek nincsenek mindig arányban a betegség stádiumával, így még egy enyhe visszérelégtelenség is járhat komoly panaszokkal, a durva vénatágulatok viszont akár panaszmentesek is lehetnek. A visszérbetegségek egyes stádiumában döntő fontosságú a megelőzés, a kettes stádiumban pedig – kompressziós harisnya viselése mellett, a tervezett időben – már a radiófrekvenciás visszérműtét is megfontolandó. Ezzel a módszerrel – még a maradandó bőrtünetek kialakulása előtt – jó kozmetikai eredmények érhetőek el. A visszérbetegségek hármas és négyes stádiumaiban már egyértelműen a rádiófrekvenciás visszérműtét ajánlott, mivel ezzel a betegség további romlását, illetve a már kialakult fekély gyógyulását is el lehet érni. A rádiófrekvenciás, lézeres, illetve hagyományos nyitott műtéti megoldások mellett ma már ragasztásos műtétek is szóba jöhetnek: ez a beavatkozás is – külföldi tapasztalatok alapján, több éves utánkövetéssel – egyenértékűnek bizonyult a klasszikus, nyitott műtéti eljárással.
A rádiófrekvenciás műtéti módszer (EVFR) egyik komoly előnye, hogy a lábon kanyargó nagy vénatörzsek is eltávolíthatóak a segítségével: ez azért fontos, mert ezek a vénatörzsek nemcsak esztétikai problémát jelenthetnek, hanem a trombózis és a lábszárfekély kialakulásának veszélyét is jelentősen megnövelik. Kifejezett tünetek esetén – lábszárduzzanat, a lábszár bőrének elszíneződése, illetve a bokatájon megjelenő apró seprűvénák – a rádiófrekvenciás visszérműtét elvégzését is mindenképp érdemes fontolóra venni.
„Az utóbbi évtizedben elterjedt és általam is rendszeresen alkalmazott műtéti módszerek – lézeres műtét, rádiófrekvenciás abláció, alkalmazása, illetve ragasztó anyag érbejuttatása – sok szempontból előnyösebbek a páciensek számára, mint a hagyományosan alkalmazott nyitott műtéti eljárások. Ezek közé tartozik például, hogy nincs szükség a lágyékhajlatban ejtett metszésre, minimális eséllyel alakul ki a műtét után bevérzés, a beteg pedig néhány óra múlva már felkelhet, és lábra állhat. A műtét helyi érzéstelenítésben végezhető, gyógyszeres rásegítéssel, így nem szükséges gerincközeli érzéstelenítés vagy altatás. A nagyobb szúrások, metszések hiánya miatt az esztétikai eredmények is jobbak, a beteg pedig néhány nappal a műtétet követően ismét munkába állhat” – mondja dr. Sepa György.
„A lézeres és a rádiófrekvenciás beavatkozásokat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár ugyan jelenleg nem finanszírozza, de ha nemcsak a műtét árát nézzük, hanem a munkából kiesett időt, a betegállományra kifizetett összeget és a nyitott visszérműtéttel járó kényelmetlenséget, fájdalmat és az esztétikai eredményeket, akkor a mérleg egyértelműen a modern beavatkozások javára billen” – hangsúlyozza az érsebész szakorvos, aki magánpraxisa mellett – sürgős beavatkozások igénye esetén – az Országos Kardiológiai Intézetben is rendszeresen végez érsebészeti műtéteket.
A visszeresség időben történő felismerése és kezelése azért is nagyon fontos, mert a visszeresség a lábszárfekélyek kialakulásának leggyakoribb oka: az esetek mintegy háromnegyedében a kezeletlen visszérproblémák vezetnek a fekélyek megjelenéséhez. A visszerek műtéti kezelésével a fekélyek kialakulásának konkrét kiváltó oka szüntethető meg, ezzel pedig elérhető, hogy a fekélyek a későbbiekben ne jelenjenek meg ismét.
Ezekben az esetekben a fekélyek műtét előtt történő kezelése szükséges: ez általában eredményre vezet, de a műtét azokban az esetekben is elvégezhető, ha makacs és nehezen gyógyuló fekélyek voltak jelen. A sebek a műtétet követően ezekben az esetekben is begyógyulnak és nem újulnak ki ismét.
A trombózisok alapesetben nem igényelnek sebészeti kezelést, mivel akár felületi, akár mélyvénás trombózisról van szó, a műtéti kezelések eredményessége megegyezik a gyógyszeres kezelések hatékonyságával. Kivételes esetekben – amikor a végtag megmentése a cél – szükség lehet a műtéti beavatkozásra is, ilyen állapotok azonban szerencsére csak nagyon ritka esetekben alakulnak ki. Érsebészeti műtétre jellemzően a trombózis kialakulását követően kerülhet sor, a trombózis egyik lehetséges következménye ugyanis a visszeresség megjelenése.
Abban az esetben, ha a visszérműtéten átesett pácienseknek anyajegylevételre is szükségük van, akkor ez ugyancsak megoldható – az érsebész szakember ezen a területen is több éves, komoly szakmai tapasztalattal rendelkezik. Ezekben az esetekben – az eltávolítani kívánt anyajegyek jellemzőitől függően – egyaránt alkalmazhatóak lehetnek a hagyományos, szikével történő eltávolítási módszerek, illetve a modern lézeres vagy rádiófrekvenciás sebészeti eljárások is.